Az ókori Rómában már közel 100 szabványt ismertek (útépítés). Ez a szabványosítás már akkor a termelőmunkát, illetve annak eredményeként létrejött termék minőségének ellenőrzését hivatott elkülöníteni. A középkorban a manufaktúrák elterjedésével, és működésének következményeképpen rájöttek, hogy az egyes munkafázisokat különválasztva jobb eredményt érhetnek el. Így alakultak ki a céhek, amelyek Európában egyértelműen meghatározták a termék minőségét. A céhek viszont szintén tovább fejlődtek, így a megnövekedett termelési volumen nem engedte meg, hogy a gyártás és az értékesítés ugyanazon helyen, egyazon ember feladata legyen. A kereskedők, kereskedő cégek létrejöttével - a termelő és a vevő közé való bekapcsolódásával - a vásárlókban felmerült egy jogos igény, hogy az általuk vásárolni kívánt termék minősége garantált legyen. Ezt a garanciát a céhek csak úgy tudták vállalni, hogy előre meghatározták és rögzítették az alapanyagok minőségét, a gyártási technológiát, valamint állandóan ellenőrizték, hogy a késztermék minősége megfelel-e az általuk vállalt garancia-feltételeknek. Sőt egy céhnek csak az lehetett tagja, aki ezeket a nagyon szigorú minőségi követelményeket maximálisan teljesíteni tudta.
Mint a történelem során majdnem mindent a hadiiparban próbáltak ki, úgy a szabványosítás is innen indult el. Az első próbálkozások Amerikában történtek a minőség szabványosítására, és ezek a próbálkozások oly sikeresek voltak, hogy két, a mai napig érvényben lévő szabványt eredményeztek, a MIL-Q-9858 és a MIL-I-45208 szabványt. Az első egy minőségirányítási rendszer előírás, míg az utóbbi az ellenőrzési rendszer követelményit határozta meg. Ezek alapján dolgoztak ki az Észak Atlanti Szövetség részére egy szabványsorozatot, az AQAP-ot (AQAP: Allied Quality Assurance Application; Szövetségi Minőségbiztosítási Kiadvány). Az AQAP szabványok (AQAP-1, AQAP-4, AQAP-9) katonai jellegűek voltak. Jogos igény merült fel, hogy az iparon belül is legyen egyfajta szabvány, amely összehasonlítási alapként funkcionálhat, hiszen ha különböző ellenőrző testületek szabvány nélkül ellenőrzik, ellenőrizhetik a minőséget, akkor a pozitív értelemben vett minőség, mint fogalom talán meg is szűnne.
Pár gondolatot engedjenek meg az ISO (International Organization for Standardization; Nemzetközi Szabványosítási Szervezet) szervezetről. A szervezet 1947-ben kezdete meg működését. Történetének legsikeresebb szabványsorozata az ISO 9000-es. A minőség folyamatszabályozásával kapcsolatos szabványok kidolgozását 1983-ban kezdeményezte az ISO. Az ISO 9000-es szabványcsalád első öt tagját 1987-ben léptették életbe. Ez is igazolja azt a fentebb tett kijelentést, hogy a klasszikus értelemben vett minőségügy, minőségbiztosítás nem egyidős az emberiség történelmével.
